1890 - 1900

Tami-sziget (Huon-öböl -> Új-Guinea -> Melanézia -> Ausztrália és Óceánia)

1905

Tami-sziget (Huon-öböl -> Új-Guinea -> Melanézia -> Ausztrália és Óceánia)

Egyetlen borneói teakfa (?) (Afzelia bijuga) darabból kifaragott nyélből és európai gyaluvasból összeállított balta. A nyelet úgy alakították ki, hogy a pengetartó része a fa törzséből, míg a nyélrésze egy megfelelő szögben kiágazó ágból legyen. Az előbbit a kőbaltákkal ellentétben olyan laposra faragták, hogy vaslemez pengét lehessen rögzíteni hozzá, továbbá a rögzítőkötél lecsúszásának megakadályozására az elején kiugró peremet hagytak. Bíró szerint a penge gyaluvasból készült, amire a tárgy jabim nevéből következtetett. Ennek lászi, lyuk jelentésű része ugyanis azokra az asztalosok által finomabb munkákhoz használt gyalukra utalt, amelyek pengéjén hosszanti irányban lyukat képeztek ki – és a véletlen folytán az első európai hajók által csereáruként ilyen gyaluvasakat szállítottak az új gyarmatra –, majd ez a „lyukas vas” jelentésű kifejezés ment át az ilyen típusú balták megnevezésére. A vaspengét ez esetben már európai eredetű sodrott zsineggel erősítették a nyélhez. A markolattól eltekintve a nyél nagy részét síkdomborműként kialakított figurális díszítés borítja, ezek elnevezését és rajzát Bíró az 572c jegyzetpontjánál közli, külön kiemelve, hogy a nyél hajlatánál található, erősen kiemelkedő elem egy behasított fülcimpát ábrázol a belefűzött wáláŭá (jabim) fülönfüggővel. Mindehhez azt is hozzáteszi, hogy a baltanyelek ilyen díszítése csak a vas bekerülte után (1884) jöhetett divatba, mert a kőbalták pengefoglalatának ezen részét a rögzítés miatt nem lehetett díszíteni.

spanyolnád, keményfa, vas

faragás, csiszolás

Szélesség x Hosszúság: 22 x 52.2 cm