1890 - 1900

Tami-sziget (Huon-öböl -> Új-Guinea -> Melanézia -> Ausztrália és Óceánia)

1905

Tami-sziget (Huon-öböl -> Új-Guinea -> Melanézia -> Ausztrália és Óceánia)

Egyetlen borneói teakfa (?) (Afzelia bijuga) darabból kifaragott baltanyél. A nyelet úgy alakították ki, hogy a pengetartó része a fa törzséből, míg a nyélrésze egy megfelelő szögben kiágazó ágból legyen. Az előbbit úgy formálták meg, hogy vaslemez pengét lehessen hozzá rögzíteni. Ez Bíró leírása szerint gyaluvasból készült, amire a tárgy jabim nevéből (ki-lászi; omebuhun, kai) következtetett. Ennek lászi, lyuk jelentésű része ugyanis azokra az asztalosok által finomabb munkákhoz használt gyalukra utalt, amelyek pengéjén hosszanti irányban lyukat képeztek ki – és a véletlen folytán az első európai hajók által csereáruként ilyen gyaluvasakat szállítottak az új gyarmatra –, majd ez a „lyukas vas” jelentésű kifejezés ment át az ilyen típusú balták megnevezésére. A vaspengét a hagyományos kőbaltákhoz hasonlóan ragasztóval átitatott háncsfonattal rögzítették a lapos penge formájához alakított pengetartó részhez, ez a háncsfonat mára azonban csupán nyomokban lelhető fel. A nyelet a síkjából erősen kiemelkedő domborműves díszítmény ékesíti. Ez részben egy azon csaknem végigfutó, felülnézetből ábrázolt gyík (mangrove varánusz – Varanus indicus), melynek orránál Bíró szerint jabodíszítmény látható. A nyél két oldalán található azonos díszítés, ugyancsak Bíró szerint behasított fülcimpát ábrázol a belefűzött wáláŭá (jabim) fülönfüggővel. A baltanyelek ilyen díszítése csak a vas bekerülése után (1884) jöhetett divatba, mert a kőbalták pengefoglalatának ezen részét a rögzítés miatt nem lehetett díszíteni.

Szélesség x Hosszúság: 32 x 77.3 cm